2011. március 30.

Szerelemvirsli, és lustaasszony ebédje

SZERELEMVIRSLI
Illéskrisznél láttam, ezért úgy gondoltam kipróbálom, jó ötlet volt.
Az igazi egy kicsit jobban nézett ki, mint így a fotó alapján megállapítható. Én meg napokon keresztül gondolkodtam megvegyem-e a szív alakú tojássütő formát aranyárért a xxxxxx-ben.....
Csak egy kis pirítós, vegyes csíra, paradicsom kellett hozzá, és a gyerekeim megkérdezték, mi jót követtek el, hogy ilyet kaptak reggelire ....... :)

Recept nincs, virslit kell bevágni, kifordítani, majd fogpiszkálóval megtűzni, ha véletlenül a felső része is szétszakadna, oda se neki, elfér a fogpiszkáló, és ha kész ki lehet venni. Gyengébbek kedvéért egy kevés olajon lett megsütve.......  Szóval abból a bizonyos szakácssapkából megállapított nehézségi fokozatra én azt mondanám, hogy mínusz három sapkából megoldható csukott szemmel sötétben...... Az ötletet nagyon tudom azonban díjazni.
Persze Illéskrisznél nem volt ennyire egyszerű a menü, ott pirított krumplival meg volt koronázva! No meg a látványt nézve a sárgája nem sült át annyira, mint nekem, -pedig nagyon szeretek tunkolni,- hiába ezt még gyakorolni kell.....
PRAKTIKA:
Azt is hozzá lehet tenni, hogy az erős sütést mellőzzük, lévén akkor gyors feketedés az eredmény, mert a tojás nem tud annyira szétterülni, mintha magában sütött tükörtojás lenne, így egy kicsit vastagabb, tehát lassabban sül. Mindenesetre így ínycsiklandozó.

"LUSTAASSZONY" ebédje, avagy a magyaros makaróni szósz makaróni nélkül


Tulajdonképpen a lustaasszony ebédje, az nem is az övé, hanem másé, mert a lusta asszony az dolgozik és nem főz....., rendeset enni sem szokott csak este ha hazatér....
A férjem Anyukája szokta mondani a zacskóslevesre "ma csak lustaasszony levest főztem".
Hát.... reggel mondta valaki úgy fél 6 tájékán, miteszünkma? Körülnéztem, és tényleg semmi nem volt, nem mintha nem tudtam volna róla.
Találtam a hűtőszekrényben, másfél napja fagyasztóból kieresztett pulyka darált húst, asztalon felejtett üveges paradicsomszószt, és fél kg-os konzerv kukoricát. A húsvágó deszkán ott árválkodott három fej csoportos hagyma, meg három fej fokhagyma (ezen utóbbiból csak egy gyeszorkára volt szükség). Valahol a pirító mellett pedig a férjem által beszerzett göngyölt durumtészta.
Valaki azt ígérte nekem elkészíti a darált húst makaróninak, hát kivettem a fagyasztóból, de az ígéret ígéret maradt, még várok pár évet hátha nemcsak ígérgetések lesznek........


Hozzávalók:
1/2 kg darált hús (lustaasszony kajához legjobb, ha pulykából),
egy nagy fej hagyma (vagy három kicsi),
3-4 gerezd fokhagyma,
olíva olaj,
egy nagyobb paradicsom kockára vágva,
1 db paprika csíkozva,
1 tk. pirospaprika,
3 dl-es üveges paradicsompüré (vagy fél liter paradicsomlé, variáció az lehetséges),
1 doboz 5 dl-es kukoricakonzerv (vagy más, mondjuk kingsley bab, akkor lehet Piedonéra hajazni :) )))
só,
színes bors,
tárkony,
provence-i fűszerkeverék,
1 púpos evőkanál étkezési keményítő,
hozzá kb. 1-2 dl víz

Felébred az emberfia-lánya úgy fél hat táján, készülődik a munkába, aztán valaki megszólal MITESZÜNKMA? Ilyenkor nekiveselkedünk, tulajdonképpen minden kézre esik, három lépés előre, kettő hátra, még spájzba se kell rohanni. Kb.40 perc alatt meg is van, és nem mondhatom, hogy estére se híre, se hamva.
Szóval olajon megpirítjuk az apróra vágott hagymát, majd ráöntjük a darált húst, lapátfakanállal próbáljuk szálaira szedni, majd forgatni, megint szálaira szedni, majd pirítani, és mogyorónyi darabokra aprítani, amikor már elkezdene pirulni hozzáadjuk a meghámozott, apró kockára vágott paradicsomot, a csíkozott paprikát, zúzott fokhagymát, megszórjuk pirospaprikával és felöntjük a paradicsompürével (vagy lével). Rotyogtatjuk, majd elgondolkozunk rajta mit szólna Gianni, bizonyára mehetnék mosogatni aznap ezzel az elfuserált olaszosnak indított, majd magyarosított valamivel. Szóval a lecsóra hajazó húsmasszát rotyogtatjuk, majd ha már majdnem kész, beleöntjük a nagy dobozos kukorica ccka. 2/3-át, (a másik 1/3 az egyik sáska részére félretéve, csak úgy magában is szereti, a la nature), majd elmosolyodunk és elkezdjük keresni a majoránnát, amit nem találunk. Helyette megszórjuk egy kis tárkonnyal, rátekerünk egy kis Provence-i fűszerkeveréket, és az elmaradhatatlan színes borsot, sózzuk.  Ezek után észrevesszük, hogy nem elég szószos, egy kissé kiszáradt. Gyorsan öntünk hozzá egy kis vizet, majd a jó púpozott evőkanál étkezési keményítőt, minihabverővel (tudjátok, amivel a koktélokat kell keverni) kb 1 dl vízzel kikavarjuk csomómentesre és a rotyogó masszánkra öntjük. Innen már csak 1,5-2 perc, állandó keverés mellett, ha besűrűsödik a szaft akkor a jó, tovább ne, mert szétesik a keményítő.

Az egészet valamely tésztával tálaljunk, reája mehet a reszelt sajt.
Estére majdnem elfogyott (már csak egy adag virít a hűtőben). Szerintetek? Gáz?



2011. március 26.

Nálatok vannak-e állatok? Hami és Offi emlékére....


Mivel a negyedik emeleten tengetjük napjainkat, a fáraóhangyákon, s a húsra berepülő kamikaze darazsakon kívül, ősszel néhány fagyott poloska a teraszon, egyébként napozó óriásdarázs, vagy katicabogárka van a lajstromunkon.

Kutyán macskán nem gondolkodhatunk, hiszen nagyobbik gyerek allergiás, viszont olyan gimnáziumba járt anno, ahol kígyós, tengerimalacos, patkányos állatszobát tartottak a biológiatanárok, s a nyári szünet előtt némely érdeklődőre mindig sikerült rásózni egy-egy szőrmókot.

Volt egyszer egy ékszerteknősünk Döni, egy darabig élveztük a jelenlétét, sok vizet nem kavart, csak akkor kezdett kínossá válni, amikor 40 literessé vált az akváriuma, s még mindig én tisztítottam, s 5 cm átmérőjűről 12 cm-re nőtt. Azért egy pár évig szeretgettük, nem viselte meg az sem, ha koplal egy hétig, bár ezt inkább nagyobb korában lehet megtenni vele. Viszont rengeteg ebihalat, csigát, cserebogár pajort be tudott falni. Most már átadtuk egy unokatesónak, ahol kertes ház van, és a nyári élőbogár, és gilisztapopuláció biztosítva van a számára.
Aztán volt egy pár tengerimalacunk és aranyhörcsögünk, mert ezek ugye szaporák, pláne ha nem egy van belőlük, hanem párban érkeznek.....
Jelenleg egy azaz egy leány boldogít, Mojszika (álnéven Hudini, mert már háromszor a konyhapult mögül kellett kiimádkozni) a dzsungáriai törpe.
Mojszika 2011. áprilisban lesz egy éves és dzsungi létére igen intelligens. Csak az elején morgott, amikor hozzánk költözött, ami úgy hangzik, mintha zárlatos lenne a konnektor és akkor adja ki magából a dzsungáriai höri, ha nem tetszik neki valami. Azóta nagyon kézhez szokott, lehet simogatni, kimászik ha megkéred rá, és imádja a hasikóját. A képen látható, épp kajaosztás utáni hörcsögpofanövesztés alatti időszakban van. Egy sok aranyhörcsögöt kinevelt háromszintes fémketrec a lakhelye, amely réznek indult, de az évek során kiderült, hogy a sárga szín csak a máz rajta. A sok kis rágcsáló és a gondos tisztogatás patinássá tette a szentemet. Nem kell hozzá nagy szaktudás, csak hetente legalább 6 WC papírguriga, egy kókuszdió, sok forgács, szárított széna, hörcsögvatta, eledel, itató, gyümölcs, zöldség, és szeretgetés. Egy jó műanyag forgó is elkél, azért műanyag, mert a fémtől az őrület kergetné a családot, tudniillik egy jól nevelt hörcsög éjjel teker.....
Jó néha bűnözök, és szívinfarktusra hajazva csokival csalom elő, és nevetek amikor ki akarja magát tolni a rácsok közül. Minden hörcsögünk(öm)nek különbözött az ízlése, volt amelyik a lisztkukacokat részesítette a legnagyobb előnyben, volt aki a macskafűért rajongott, volt aki inkább minden nap almát kapott, volt aki itatóból ivott, de volt olyan is, aki mogyoró-mogyoró-és-mogyoró szentháromságban leledzett.

A gyermek először egy hörcsögért könyörgött, majd egyre többet mesélt a csillagos homlokú, vörös bundájú tengerimalacról, aki nagyon szép.....
Egy szép nyári délután a konyhában vödörben fogadott Hamika. Kb.15 cm hosszú, és 10 cm széles, igen érdeklődő, zacskócsörgésre visítva forgolódó (ez az öröm jele, hátha kapok valamit....) malacka.
Neve irodalmi ihletésű: Shakespeare Hamletjéről lett elnevezve, no nem azért mert úgy nézett ki, mint egy dán királyfi, hanem azért, mert a "Hamlet" művésznéven a közértekben leledző extrudált rizspehelyről, vagy búzapehelyről lett elnevezve. Lehet, hogy ezzel etette a gyerek?
"Anya csak nálunk tölti a nyári szünidőt......" Ketrec, alom, szárított kaja, macskaalom, itató, külön törülköző, kutyasampon... No problem, csak egy takarítással több.

A ketrec a következőképpen almozódott, a sarkokban macskaalom (beszívja a nedvességet, és nem szagzik...), reája, 3-4 cm fenyőforgács, arra szárított széna, jó sok, hogy tudjon benne elterülni, elbújni, aludni, majd kapott egy kimustrált cserép vajtartó alját a répájának, salátájának, szárított kajájának. Kapott vizet, és boldogan visítozott, amikor zacskócsörgést hallott. Egy idő után óvintézkedésként a 8 cm magas alsó tálca felett folpackkal is körbetekertem a ketrecet, lévén oly nagy vircsaftot rendezett alomtúrás, forgás, ugrálás címén, hogy nem bírtam söprűvel. Vidám élet volt Hamikát lehetett fürdetni, -tudjátok, hogy a tengerimalac úszni is tud?, hát a miénk biztosan tudott,- meg kellett néha manikűrözni, lévén szép hosszú körmeik vannak a malackáknak, aztán néha meg kellett nyesni a fogait, mert ha túlnőnek (egyébként állandóan növésben lévő fogaik vannak) akkor nem tudnak enni, körömcsipesszel egész egyszerű volt, csak ki kellett peckelni két ujjal a szájacskáját, és vigyázni nehogy húst, vagy bajuszt érjen a csipeszvágó.
  Meg lehetett szárítani hajszárítóval, olyankor kis türülközőjén sok sok kis ajándékként osztotta bogyóit, -szerintem egyszerűen csak beszart a félelemtől, vagy a gyönyörűségtől.... ezt nem tudtam megállapítani,-.
S nyáron rájöttünk, hogy Hamika univerzális, imádja a nyesett füvet, a lóherét, minden zöldségfélét, kutyatej levelét. Tartása egyszerű, s hálás, kisgyermekeknek nagy öröm, Anyukáknak egy kevés......... munka.
Kiváló háztartási hulladékfogyasztó a zöldségek héja, használaton kívüli szára terén. (Csak keményítő tartalmút nem lehetett neki adni, káposztát meg módjával felfúvódás miatt.) A Nagypapa szerkesztett neki a kertjében hulahopp karikából kisketrecet, melyet ide-oda húzva kis fűnyíróként működtette Hamikát.

Aztán lőn az ősz, s mi megszerettük, Hamika nem mehetett vissza, minden szülő így jár, aki valamely szőröset befogad a háztartásába. De ez még hagyján, Hamika nagyon egyedül érzi magát, had hozzak neki egy párt..... Jött haza az immár hetedikes anno... Nem, nem és nem, elég egy malac, minek még egy, hova tesszük, így is őrség kell ha nem vagyunk vele, stb. Mondanom sem kell süket fülekre találtak csapongó kiszólásaim.

Egy szép napon megérkezett Offika. Shakespeare-i név a Hamlethez képesti Offéliából ered. Itt már nem az extrudált keksz volt a névadó. De ha láttatok már gyeszorka tengerimalacot..... Offika kicsi volt, bántották a nagyok, feneke fehér, középen kis vörös, s a feje fekete, a fülei cakkosak, -gondolom megrágták,- s a története szomorú. Alig serdülten felcsinálta valami alfa hím, de a kismalacai megdöglöttek, s olyan szomorú volt. Anya..... a Tanárnő azt mondta jobb lesz ha hazaviszem, itt rosszul érzi magát.  Na szép gondoltam, hazaküldenek a gyerekkel egy döglődő állatot aztán rendezhetünk temetést.
Szóval kaptunk egy alig malacot, alig lábakon, alig evéssel. Merthogy Offika szomorúan gubbasztott a sarokban. Mondanom sem kell csak én bánkódtam Hamika nagyon örült, vitustáncot járt, körbeszaglászta, vígan ropogtatta a sárgarépát előtte, ivott az itatóból, mutatta neki a lakását, s az elmaradhatatlan szagmintát is levette róla bizonyost. Offika tartózkodóan, hátsó fertállyal a ketrec sarka felé ácsorgott, s néha körberohant.

Megpróbálkoztam tisztává varázsolni.....
Ne tudjátok meg, a malacka valószínűen félelmében, vagy mert mindig kergette valaki az előző helyén aligha evett az utolsó napokban, fürdetés közben még nem, viszont hajszárítózásnál kiderült számomra, hogy tele van szegény sebbel, mindenütt a szőre alatt ujjnyi sebecskék....
Na itt a vég ez skorbut, vagy tengerimalac depresszió, mi a jó ...... kezdjek én egy ilyen selejttel.
El voltam keseredve, de a gyerekek nem oly régen voltak pelenkások még emlékeztem a hámosító krémre, s előkaptam egy neogranorman tubust.
Még az is eszembe jutott, hogy amikor Lassie hazatért, és úgy kellett bele életet lehelni, gazdája tojássárgáját nyomott le a torkán erősítésül.
Összekaptam magam, vettem a gyógyszertárban aszkorbinsavat, gyümölcscukrot és vettem egy mély levegőt, kikevertem tojássárgájával, s egy kis vízzel. Vagy három-négy napig ilyen kutyulmánnyal kínoztam szegényt, egy szemcseppentő pipettával erőszakoltam az ujjaimmal kifeszített szájába, így utólag már nevetségesen hangzik.
Nem hiszem, hogy ez mentette meg, és nem hallottam róla, hogy tengerimalacék fehérjét is ennének, tehát lehet, hogy a gyomrában nem tettem valami jót azzal a tojássárgájával Offikának.
Viszont a kétnaponta fürdetés a kutyasamponnal, és minden seb bekenése neogranormannal, valamint Hamika odaadó vidámsága, és vitustáncai csodát tett. Másnap már evett a nősténymalacunk is.
1-2 héten belül elkezdett javulni a szőre állapota, és Offika énekelt hajszárítózás közben.
Később már elég volt két három hetente fürdetni, amikor nagyon bekoszolódott a fehér hátsója.

Két tenyérnyi cakkozott fülű...
Hogy mit kaptunk a tengerimalacoktól? Erőt merítettünk határtalan jókedvükből, mert a csúf kismalac gyönyörűséges nagymalaccá serdült, s megajándékoztak egy pár alom malacgyermekkel.
Az ősök között lehetett hosszú szőrű malacka is, a nálunk megejtett második szülésből három kismalacka lett, egy vörös, egy fekete-fehér-vörös, és egy fehér-vörös, nagyon szépek voltak és ahogy az kell tengerimalacéknál fejnehezek, szóval olyan nevetségesek mert az egész testük egy nagy fej, négy kis mini lábbal, rögtön szaladnak, rögtön magot esznek, és rögtön visítoznak. Kevés ideig szopnak, de tulajdonképpen önellátóak, és iszonyúan gyorsan kamaszmalaccá nőnek, pár hét csak.

Közben hörcsögügyből kifolyólag, mert volt már egy Cukink is, sima barna rendes aranyhörcsög, szerintem egyetemi végzettséggel mert nagyon okos volt. Szóval megbarátkoztunk az állatkereskedővel, és simán átadtuk néhány hét nevelés után a malackákat, meg amikor volt hörcsöggyerek azt is. Kaptunk értük egy zsák magot.
Ugye milyen szép fényes?

Offika pózol
Offika első almából sikerült ismerősnek ajándékozni egy malackát a kis Suzyt aki ugyanolyan színű volt mint a mamája, fehér, fekete vörös, és láthatóan hosszú szőrű lett belőle felnőtt korában. Nagyon örültek neki a gyerekek ahová került és imádta ő is a sárgarépát.


Új alomban de jó elterülni.....

És lássatok csodát ez az aligmalac, akit úgy kellett szó szerint a halál torkából kiimádkozni bár rövid ideig boldogított minket (mert állítólag egy tengerimalac macskakort is megér úgy 12 évet) a többi malackánkhoz képest (a gyenge hímek) akik úgy 1,5 évig éltek, aztán benyaltak valami mérget felfúvódtak, és egy fél nap alatt odavoltak 4,5 évig élt. Kihalt mellőle vagy három társ. Legutoljára (mert a malacok minden alommal egyel több kismalacot szülnek) 5 kismalacot szült, de sajnos halva. Na utána még kb. 1 évig élt, de már nem mertünk neki párt szerezni, ez az 5 malac úgy kilapította, a szülés előtt teljes lapított körnek nézett ki a kis teste felülről.
Ennyit a malacokról. Nem.... nem kell több, nehogy küldjetek !!!

Kaptam "Egy jó szót"

Igen Titi küldött nekem valamit:
Íme egy dobogó pirosság, enyhén rózsaszín köbfelhődben, ami az "Egy jó szót" című játékot jelzi, s "Az én szappanos világom" szerzője:  Eszter indított útjára. A játék leírását itt találhatjátok: http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html, gyorsan be is jelentkezem hozzá állandó olvasónak.....

Titinek köszönöm szépen, és azt a pontot is amit ér!
Sok puszi érte! És Eszternek is köszönöm!
Én tovább küldöm akkor a következőknek, akik megérdemlik:

Mónikának,
Titinek,
Mariannak,
Andicseknek,
Katának,
Vikinek,
Limarának,
Móninak,
Latsiának,
Katinak,
Terikének

mert mindnyájuktól tanultam valami nagyon fontosat, s szépet.

Az emberfia... úgy gondolja ebben az érzelem nélküli térben, ahol néha-néha leledzünk sok rossz hatással találkozunk. Nincs meg a tapintás, az illat, a közelség, a tapasztalás, az egymás szemébe nézés (nehogy azt higgyétek, hogy szerelmi vallomást írok......) . Én mégis úgy érzem, hogy aki engem megszólított, válaszolt csetlő-botló kérdésemre, vagy csak azért mert van, és örömöm telik a receptjei, a mindennapjai elolvasásában, az mégis közel van. Ilyen indokok, hátsó szándékok vezérelték azokat akik már megint .... és ismételten egy játék résztvevőjeként mások részére kedvenc blogíróik hírét keltik ily módon.

Most ennyire futotta erőmből..... Nem gondoltam, hogy egy bejegyzés ennyi munkával jár.... Ide egy link, oda egy fotó, amoda egy hozzászólás..... Időigényes meló...
Puszi!



2011. március 20.

Semmi extra, egy kis saláta, sajtos-sonkás pirítossal


Szerintetek?
Szerintem ágybólkirobbantó illatkavalkád. A színekről nem beszélnék, s a fotótudományom is hagy némely kívánnivalót maga után.
A gyerekeim szerint..... majd mindjárt, Anya most nem kérek, és fordulegyetalszikmég......... Azért délig elfogyott legalább a pirítós, a salátából meg az ebédhez is jutott.
MESE:
Egyszer régen, valamikor a múlt században jártam.....tunk....tünk  A TENGERNÉL...... hű, és ha....
Nevetséges, de idegen nyelvet nem beszélve (persze otthon jól megtanultuk az angol és német étlapolvasás rejtelmeit), s gyermekeink angolban bizonyost leköröztek minket, de hát mi voltunk a felnőttek, s a következőképpen kaptunk rendelésünk során görög salátát:
A hosszú étlapkiolvasás után a jól betanult tzadziki, muszaka, és pizza, valamint ügyesen a töltött tök kiválasztását követően történt...... Persze ezen utóbbit előbb szalvétára lerajzolta nekem a pincér, (egy Szász Endre veszett el benne), mert nem hitte el, hogy arra vágyom, és tudom is, hogy mit jelent.  Szóval elkezdtünk fennhangon morfondírozni, hogy a gyerekeknek is kellene még valami salátát választani oly sokszor kiejtve a gyerek és saláta szót, hogy a bájos, hosszúhajú, és szimpátikus fehéringes fiatalember a "gyerekeknek salátát" szókapcsolatot valahogy grek salat-nak értette, és lőn fényesség, és megelégedettség, igazi, lilahagymás, paradicsomos, pfefferonis, fetás finomságot hozott nekünk..... Nem tiltakoztunk, ismertük a mondást: VAK TYÚK IS TALÁL SZEMET. Hát mi találtunk, bearanyozni való finomságot.
Azóta a görög saláta  sűrűn szerepel az étlapunkon, s millió variációban elkészítve petrezselyemmel vagy nélküle, csak olajosan, vagy ecettel variálva ínycsiklandozóan csücsül a hűtőben halálára várva.
Persze a polipsalátát azóta nem nézem olyan nyálcsorgató kíváncsisággal, merthogy láttam száradni, vagy aszalódni a delikvens kis-polipokat a  vaskerítés tetején, legyekkel spékelve........
A mostani salátavariáció paradicsomos, tehénsajtos finomság így készült:
  • végy egy fél póréhagymát (2 db kb 15 centis) felkarikázva, majd sózd le,
  • darabolj rá legalább 8 db paradicsomot, (nem koktél, nagy-nagy paradicsomról van szó...)
  • szórd meg fehér kockázott tehénsajttal 10-15 dkg (olyan igazi piacos, só nélküli, nem feta),
  • majd az egészet öntsd nyakon 2-3 ek. olívaolajjal,
  • s a pikantéria kedvéért szórd meg tekerős színes borssal,
  • és ha nem tiltakozik a tömeg legalább egy kk. tárkonyecettel bolondítsd,
  • a tetejére vágj fel egy kis csokor zöldpetrezselymet,
  • néhány kavarás után a zárt műanyagedényben őrizd lakat alatt a hűtőben, mert ha ebédig kibírja akkor addig durmolt a család.... :):)
De ! Tényleg, nálunk magában is elfogy.
A mai saláta mellé való reggeli egyszerű pirítós kenyér, a tetején sonkára szórt póréhagyma, s reszelt trappista  volt, de a lényeg a salátában rejlik.

Zellerkrémleves hagymarobbantással

Ez egy nagy csoda, s fagyasztókiürítés, és hűtő alsó rekeszkiürítés nagyon jó eszköze.
A jutalom nagyon finom, nagyon könnyű, laktató, édesbús zellerízű, s nagyon gyors . És oly sokféleképp készíthető, lehet csupán a zellerre, s a krumplira is alapozni, én most megbolondítottam a fagyasztóban talált tavalyi apróra vágott, zacskózott zöldséggel, tehát a zellerleves most narancsszínűre sikeredett a répa miatt, de ízében így is a zeller dominált.

Az elkészítése egy csillagos, hiszen a hagymát meg kell pirítani kevés olajon (vagy robbantani....) ráönteni a formára vágott zellert én fél centi vastag, 3 centi hosszúra vágtam de ez semmit nem jelent, mert a végén úgyis trancsírozva lesz. Egy kicsit le kell pirítani, majd rászórni a púpozott evőkanál lisztet, felengedni 1-1,5 liter vízzel és beleönteni a többi zöldséget,  az apróra vágott krumplit, a fűszereket, úgy is mint só, színes bors, szárított zöldség és tovább főzni puhulásig.
Majd a kész levest meg kell támadni nagyon ügyesen egy botmixerrel, és pürésíteni.
Nem röhögni! Nem olyan könnyű ezt a műveletet fröccsenés-mentesen megoldani.
A kész levest a végén meg kell (igen KELL!!) szórni egy csokor friss petrezselyemzöldjével, és kockára vágott pirítóssal tálalni. Lehetne még gazdagítani reszelt sajttal is, én most kihagytam, így is gyomorbélelő finomság.

Hozzávalók: 

  • egy kevés olaj,
  • 1 ek. liszt,
  • 1-2 fej apróra vágott hagyma, (mondjuk az én csoportos hagymám)
  • egy nagy fej zellergumó,
  • 6-8 szem téli krumpli,
  • 2 maréknyi apróra vágott leveszöldség, úgy is mint sárgarépa és fehérrépa a fagyasztóból őrzött tavalyi is megteszi, (legalább megússzuk a többi pucolást), 
  • de ha nincs fagyasztott, vagy friss, akkor elég 2 ek szárított zöldség is, csak az íze miatt,
  • színes szemesbors darálva,
  • só,
  • tálaláskor a tetejére friss aprított petrezselyem, s kockára vágott pirítós
S a végeredmény a whaoooo és nyaminyami.

Szerintetek ez milyen hagyma? A múlt században kaptam Keresztapámtól, aki "csoportos hagymának hívja". S minden évben a maradék tavalyit kell elültetni. A nevelése a krumplihoz hasonló, vagyis ha szára kibújik, töltögetni kell földdombocskával és egy hagymából attól függően milyen nagy volt, úgy lesz 3-4-5, vagy több új hagyma. Nagyon jó télálló pincében kibírja ültetésig, vagy még tovább is. Remélem még sokáig meg tudom őrizni őket. Az interneten nézelődve salotta vagy mogyoróhagymához hasonlít, de lehet, hogy az is.

Belülről a "szent" csoportosom, .... vagy másom, mert a nevét sajnos nem tudom.
Nem fehér mint a rendes vereshagyma, s nem lila, mint a rendes lila hagyma, olyan öszvér.
Ízében is vegyes-felvágott, hiszen nem olyan erős, mint a rendes hagyma. Biztos vagyok benne, hogy valami művészneve van neki, csak még nem leltem rá.
És igen! Multifunkcionális, mert főzésre is nagyon megfelel, de lila hagyma helyett zsíros bucihoz, vagy máshoz is nagyon komálnivaló!
 
A "robbantás" hadművelet egy gyorsított dinsztelést jelent, vagyis a nagyon forró olajra öntött  hagymát egyszer megkeverjük és belerobbantunk (szó szerint robban, vigyázzzzzni a kifröccsenésre) 1-2 ek. vizet, esetleg ezek után lefedjük, s iszonyú gyorsan és szépen kifehéredik, s bármely pörkölt, vagy levesalapba nagyon szimpatikus. Azért is jó, 
mert garantáltan nem ég oda egyetlen hagymadarabka sem.

Főztem én ám második fogást is, csak ember tervez......, az elemek meg kifogynak, de semmi érdekes csak egy kis csirkepaprikás (lecsóval felengedve), finom galuskával, s tejföllel. Szóval ne bánkódjatok ezt bárki meg tudja főzni, pláne, hogy csak a google-ba kell beírni a varázsszót, s száz recept ugrik ki ropogósan, s szíves felhasználásra.


Vasárnapi kalácsunkat add meg nekünk óh .......

Tavasz van, s blogtársaim elkezdték sütni a szabadba való kürtőskalácsot, de nem ám parázson. Hol is? Természetesen tepsiben, s mindenféle guriga alufóliázott változatát felhasználva erre. Katánál (Tűpárna) láttam egy tepsire valót, a formából kiindulva talán WC-papírguriga lehet az alap befóliázva, s azon sültek állítva a szépségei.
Én is kedvet kaptam rá, Limara kenyértölcsére volt a kiindulópont, mert Ő!!! mindig feltalál valami újdonságot. Aztán eszembe jutott, a TUTI recept, s inkább megkerestem Szabolcsot, persze Őt is Limaránál lehet "beszerezni", s az ő videojátékából kiindulva alkottam valamit kisebb nagyobb sikerrel. Szerintem első próbálkozásnak megteszi.
Majd nyáron a szabadban, a hozzávaló kürtőskalácsfa már be lett szerezve, persze szerényen még csak két darab, de nagyáruházban is láttam már, tehát semmi elkeseredés.
Korábban már az egyik nagyáruház kifogyott zacskótározójából begyűjtöttem kemény 5 db papírhengert, s mivel nem volt elég mellétettem egy kéztörlőhengerből, s egy alufóliából megmentett papírhengert is. Mindezeket sk. elláttam alufóliával, majd a receptből megmentett vajjal átkentem őket. Sajnos hosszúságuk miatt én nem tudtam állítva sütni őket, mint Kata, de vajazott tepsiben elterülve (fektetve) is sikerrel jártam.

Limara és Szabolcs szerint a kürtőskalács:
  • 2,5 dkg élesztő, (Szabolcs szép emlékeim szerint 3 dkg-al készítette),
  • kb. 3 dl tej
  • 2 ek. cukor + 1 cs. vanillincukor (nekem volt otthon bourboni, hmmmm...)
  • 1/2 kg finomliszt (nekem felvett még pár evőkanállal),
  • 2 tojás + 2 tojás sárgája (a maradék fehérjék beleugrottak egy kis galuskatésztába),
  • 1 csipetnyi só,
  • 8 dkg vaj (a maradék 2 dkg-al a tepsik lettek kikenve, és a fóliázott papírhengerek),
    szórás:
    • 8 ek kristálycukor,
    • darált dió

A kenyérsütőgép dagasztójába rakjuk a tészta hozzávalóit, (a dagasztólapátok rúdjait, a lapátok ráhúzása előtt egy ek. olajjal meglocsoltam) természetesen az élesztőt megfuttatva a langyos tejben, majd a gép szépen végzi munkáját nélkülem..
Én aszerint, hogy lágy, vagy kemény a tészta tenni szoktam hozzá vagy folyadékot vagy még lisztet. Lisztezett gyúródeszkán kb 1 cm magasra ki kell nyújtani a tésztát, közben nagyon vigyázni, hogy vagy kellően olajos, vagy kellően lisztes legyen mind a gyúrótábla, mind a kezünk, mind a gyúróeszköz, különben percenkénti kézmosás, és ragacsleszedés a jutalom.

A végén még utána megkívánunk egy manikűrözést, csillogó körömlakkal.......
Ha pedig kellően felbosszantottuk már magunk a kelt tészta ragacsos mivoltán, és az asztal alá dobtuk a használaton kívüli tepsiket, s szilikonedényeket a sütőből, mert azoknak ott a tárolási helye, (sajnálom lakótelepi konyha.......), s a sütőt beizzítottuk 200 fokra, akkor jöhet a hadművelet.
Mégpedig az 1 cm-re kinyújtott tésztából kb. 1-1,5 cm-es csíkokat celebrálunk, majd megpróbáljuk eltépődés nélkül felapplikálni a vajas, fóliás gurigákra, melyek pihennek egy keveset a vajas tepsiben.
A hadművelet végén egyneműre gyúrjuk a kis kürtőskalácsokat, majd megpróbálkozunk a lehetetlennel, egy kis kristálycukrot és egy kis darált diót lehelünk a külsejére.
A végén mehet a sütőbe, én az addig bemelegedett gépezeten levettem a fokozatbeállítást 170-180-ra és lévén két tepsit raktam egymás alá adtam neki egy kis légkeverést.
A végén elmondhatom átestem a tűzkeresztségen, ami csak annyit jelent, hogy a leves és a főétel előtt jött a siserehad kóstolgatni, élén Mojszival a dzsungáriai törpével, ami minden vaníliaillatúnak jó barátja, s bármely csokoládéillatú finomsággal előcsalogatható a kis vackából mindenféle zörgések nélkül. (A zörgés csak annyit tesz, hogy ha nem tetszik neki valami akkor morog, s a hang mit kiad magából megfeleltethető egy zárlatos konnektor hangjának....., no akkor ujjakat behúzni!!!! Er-go, győztem!
 


A daráló dobozán látható a koromra utaló jel...., gyengébbek kedvéért, szegény nyamvadt pára csupán 45.-Ft-ba került, óh boldog békeidők..... :):)....
Csak egy kicsit volt nehéz széttekerni, a műveleteket követően, férfiúi segítséggel sikerült csak.
A diót a fagyasztóban altattam pucolva, így nem avasodott, s most a darálást követően üvegben a hűtőszekrényben várja nemes halálát egy reggeli vajas-mézes pirítós tetején.
Mondjuk fenyőméz? Vagy selyemfű?
Íme a gurigák még vajas bundájukat megelőző állapotban, büszke vagyok rájuk, bár ez még nem a teljes arzenál, s a végén csak nagyobb tepsikben fértek el a tésztával együtt.......

Végeredmény hipp-hipp és hurrá ! A láthatóan nagyobb példány a papírtörlőkendő gurigáján, a kisebbek az áruházi zöldségeszacskó papírhengerén váltak éhes siserehad martalékává.....
Mojszika, egy pár nappal a diós kalács hadműveletet megelőzően. Majd ha ráérek írok róla egy-két posztot. Nem, kell nagyon meglepődni, az ott egy  kagylóformájú csokibonbon. Néha én is elcsodálkozom mikre nem fanyalodik egy rágcsálóféle, pedig elhihetitek neki való finomság is van, mondjuk cékla chips. Hiába nagy ínyenc. Néha elgondolkodom mi lenne ha hosszabban szabadságolná magát a WC  papír-vidámparknak álcázott ketrecéből mondjuk a konyhába, egy kis csokiszagot követve........ Eddig háromszor már sikerült megszöknie, de a hírrel miszerint elbújik, bevackolja magát, s elő sem jön rejtekéből, majd végelgyengülésben elhalálozik, és csak a múmiáját találjuk meg majd valamelyik lakásfelújítás során én nem értenék egyet. A sokat szeretgetett, simogatott, finomságokkal csalogatott hörcsög igenis előcsalogatható. Igaz néhány 10-20-30 perc szépen kérést követően, de csak kibújt a konyhapult alól. Ha kérdeznétek akkor a válaszom nem... nem emlékszem milyen finomságot lengettem az orra előtt......

2011. március 13.

Színház

Milyen jó nálatok este hazajönni és benézni egy-egy sütire, levesre, jó érzésre, a mai megvolt, köszi nektek!

Ma színházban jártam, kedves barátainknak köszönhetően, s megvolt a kikapcsolódás, a gyermeki rácsodálkozás, a varázslat, semmi tavaszi fáradság, ohne fejfájás. "Zenés bohózat", abból is a legjobb szerzőnek kikiáltott Molnár Ferenc által elregélt "A DOKTOR ÚR".
 http://7ora7.hu/programok/a-doktor-ur
Persze igazi zenekarral, igazi karmesterrel, táncoló, éneklő, mókázó színészekkel. Komolyan azt hittem Topi (Faragó András) beszorul az íróasztal alá, amikor a fele akkora "Doktor Úr" kérdőre vonja tetteiért. Egyébként utólag tudtam meg, hogy Puzsért Bajor Imre játszotta volna, de sajnálatos betegsége miatt még a premier előtt Topi ugrott be helyette. Elfelejtettem én minden búmat bánatomat, koncentráltam Szombathy Gyula puzsérthalló haptákjaira, Puzsér rendőrt érző orrviszketésére, Benkóczy Zoltán állva-hátradőlve-horkolva elalvó céklavörös fejűre tornázott részeg emberére, a kiváló orgánummal bíró Földes Tamásra, aki személyesen a Doktor Úr, Lehoczki Zsuzsára a bukjelszoknyával, a szerelmes fiatalokra, kik mindenütt csókolóznának, "csakneaszájamra....." szóval az összes betétdal vastapssal ment, remek volt, köszönöm, máskor is .......

2011. március 10.

Egy szép nap margójára

5 fantasztikus dolog, ami történhet az emberrel :
 Sajnos a bejegyzést nem voltam képes frissiben feltenni, ma már március 10. ezek a történetek tegnapi események.
  1. Megvédtem a szakdolgozatomat ötösre, magyarul elkezdhetek tanulni a záróvizsgákra, hipp-hipp hurrá!
  2. Meglátogattuk Apukámat felköszönteni a szülinapjára, sajnos csak módjával, mert cukros, torta nincs, így hát graepefuitba nyomtuk a gyertyát és a tűzijátékot, hogy minek nem tud örülni az ember
  3. Anyukám is megkapta az utó-nőnapos virágot.
  4. Mi meg kaptunk frissen sült kalácsot .
  5. kb. 21.30-ra értünk haza és mi várt az asztalon? Egy óriási boríték egy nagy Titokkal! Móni a Drága tegnap (március 8-án, tegnap, még tegnap volt........) feladta a  NYEREMÉNYT, írt hozzá nekem szerelmeslevelet is, és igen ideért .
  6.  
    A szett illik az étkezőnek kinevezett szoba falához, mi csak 4-en vagyunk, a hétvégén kipróbáljuk. Ígérem akkor az asztalra fog kerülni, csak nem bírtuk ki, hogy a M.....donnás melltartófeelinget ne próbáljam ki............
Köszönöm! Majd meghálálom valamivel, mert nem utánvéttel kaptam az óriásborítékot! Ha mással nem akkor valamikor, valakinek játszom én is ilyen játékot, mert gondolom ez az egésznek az értelme. Most már utána kell néznem ennek a sorsolósdi játéknak is, ha valaki tud valami titkos szabályzatról megoszthatná velem.

Egyébként a szettet Kata varrta, neki is nagyon köszönöm, szép a varrás, én a tartósságáért nem aggódnék, majd az első vörösbor folt után referálok róla, hogy mit bírt ki.

2011. március 6.

A trombita dícséretére

Köszönöm Titinek aki egy kicsit kivilágosított statisztika ügyben, saját kattintgatásaim ezentúl nem mutatja, de mi mindent lehet abban a statisztikában látni! Bele se tudok gondolni, a térkép meg egészen elgondolkodtatott.
Még egy utolsó receptet ideröppintek aztán elmegyek főzésügyileg (azért pletykálni csak fogok még) egy kicsit pihenni, én ilyen hétvégi főző vagyok. Viszont akkora megfelelési kényszert adott nekem ez a blognyitás, hogy megint alkottam valamit. Most altatom egy kicsit, hagyom hogy dolgozzon, (mármint a blog) s néha rácsodálkozom a statisztikára.

Trombitagombaszósz tésztával

Végy:
Egy zacskó fekete trombitagombát -aranyár 900.-Ft feletti,- (viszont a fele elég egy adaghoz, az pont egy marék, utána bezacskózni és a fagyasztóban altatni a többit)
1 fej hagyma,
2 evőkanál extra szűz olíva,
2-3 szál újhagyma,
2,5 dl joghurt,
2,5 dl főzőtejszín,
1 ek. étkezési keményítő,
pici só, és szines bors,
1/2 citrom,
s ha van akkor egy csomó apróra vágott petrezselyem,

Valamikor Eszternél olvastam a fekete trombitagombás nudli elkészítésének a módját, meg is vettem egy zacskó szárított gombát, s azóta is aszaltam a polcon, ám most kipróbáltam.
A szárított gombát lemosás után be kell áztatni, 30-40 percig húslében, vagy tejféleségben hogy megszívja magát, vagy sütőben kiszárítani törékenyre, és összetörni nagyon apróra.
Apróra vágott hagymát pirítottam, majd hozzáöntöttem a fél zacskó apróra vágott és a tejszínben áztatott trombitagombát aprítva a megfelelő áztatás után, (először tejföllel szerettem volna, de nem találtam a hűtőben), rotyogtattam egy kicsit, majd megkóstoltam mert az elbeszélések szerint a trombitagomba fűszeres ízű, színét nem veszti el, viszont bebarnítja a tejes ételt, és nagyon finom. Már a fűszerezés előtti íze is markánsan gombás íz. Nem volt itthon zöldpetrezselyem, ezért én gondoltam egyet és felaprítottam két vastagabb újhagymát és a gomba mellé szórtam, majd lassú tűzön rotyogtattam tovább. Nagyon hamar elkészül, a végén behabartam az 1 ek. étkezési keményítővel kikevert 2,5 dl  joghurttal. Mivel a keményítő 1-2 perc alatt sűrít, ez a mennyiség annyira elég, hogy selymesebb, szósszerű lesz tőle, viszont többet nem célszerű főzni, mert visszafolyósodik. Innen már gyorsan zajlottak az események. Először is a fehér tejtermékek a fekete gombától elnyerték világosbarna  színüket. Kóstolgatás után úgy döntöttem egy csipet só, és egy kis tekerés színes bors nem ronthat rajta. Majd lehúztam a tűzről és hagytam állni, egy keveset, majd belenyomtam egy fél citrom levét. Az egész művet a tésztával tálaltam, és bocsánat nem sűrűn használok parmezánt, de a reszelt pizzasajttal a tetején is mennyei íze lett.
A gomba nehéz ételnek mondható, mert sokáig emészti a szervezetünk, ezért az áztatásra, vagy elősütésre adott tanácsokat, ami a zacskón szerepel be kell tartani, különben szódabikarbónával fejezzük be a vasárnapot.

Botladozásom közzétéve










Rávilágítva a blogolás rejtelmeire, teljesen feleslegesen írtam újra a díjra vonatkozó bejegyzést,  mert a bejegyzések között megtaláltam elmentve piszkozatként az előzőt, meg az előzőt, (és persze teljesen más tartalmút) amiből állítólag kikattintva kiléptem és bodor módon abban a hitben leledzettem, hogy el is veszítettem.
Most már átérzem a "Jó pap is holtig tanul" mondás lényegét. Szóval a két piszkozatként mentett előző-előzőeket töröltem, mert már azt is tudok, és elvonulok innen egy kis időre, hagyom a többieket érvényesülni, és önmagamban ülepedni az eddig tanultakat. No és ehhez a bejegyzéshez nem kérnék kritikát, mert ismeritek a Cyranot: "Magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el!"

Kéksajtos pulyka joghurttal

Kéksajtos pulyka joghurttal

1/2 kg csontozott felső pulykacomb,
2 fej hagyma,
3 fokhagymagerezd,
1 paprika,
1 paradicsom,
2 evőkanál olaj (vagy kókuszzsír kimelegítve),
2 cm széles cikk kék sajt,
2 dl joghurt,
só, bors, szerecsendió



Nagyon egyszerű, megpirítjuk az olajon a hagymát, a kockára vágott pulykát kifehérítjük, majd beletesszük a kockára vágott, hámozott paradicsomot, a karikára vágott paprikát, fokhagymanyomóval a fokhagymát, a kockára vágott kék sajtot és fűszerezzük (kivéve a só). Rotyogtatva közepes, és kis lángon elkészítjük majd a végén utánafűszerezzük ekkor reszeljük bele a szerecsendiót, és sózzuk attól függően mennyire lesz sós a kék sajttól. Befejezésül még hozzárottyantunk 2 dl joghurtot is, idényben mehet bele a zöldpetrezselyem vagy esetleg apróra vágott snidling is a végén. Szárított zöldséggel párolt (először lepirítjuk, majd főzzük) barna rizzsel, és tzadzikivel tálaltam, amire a citromba áztatott lilahagymából tettem egy keveset. A rizst japánosítottam egy ici pici tárkonyecettel ízesítve a végén..... nem kellett volna, mert a gyerekeknek nem ízlett, bár megették. De ez nem jelent semmit, nekem ízlett. Viszont a tzadziki nagyon jól sikerült.
Tzadziki (fokhagymás uborkasaláta, joghurtal):
1-2 szál kígyóuborka,
3-4 fokhagyma szétnyomva,
2-3 dl joghurt,
apróra vágott zöldpetrezselyem,
só, bors 
Elkészítés:
Az ujjlevágós (fülbevalós Horst által hirdetett) gyaluval a legkisebb juliette betéttel lecsiszoljuk az uborkát, megsózzuk, szórunk rá szines borsot, majd 3 fokhagymát nyomunk rá és beletesszük a 2-3 dl joghurtot, és az apróra vágott zöldpetrezselymet. Közben tartózkodunk tőle, hogy elvérezzünk, esetleg ujbegyünkkel spékeljük meg az egyébként vega salátát. Nem tudom Ti hogyan vagytok ezzel a gyaluval, nekem mosogatáskor mindig bajom van vele, és ha nem törölgetem meg és zárom el rögtön biztos helyre, akkor a családom többi tagjának is. Olyan könnyen bele lehet nyúlni a kis késekbe, persze nem reszelés közben, akkor lehet hozzá használni a csuszimaszit, amibe beleszúrom a delikvens szétaprítani valót. A balesetek nem is mosogatáskor történnek, hanem utána, amikor kiveszem a szárítóból és el akarom törölgetni.....
Most hogy visszanéztem a fotót észre is vettem rajta az Achtung! ill. az Attention! feliratot. Szóval életveszélyre, és elvérzésre figyelem felhívva!


És a végén a "BŰN" amiről néha le kell szoknom, de eddig még mindig sikeresen visszaszoktam rá.

Szombati ebéd

Vegyes zöldségleves hajdinával, csípősen:

2-3 sárgarépa karikázva,
2-3 fehérrépa karikázva,
1/2 zeller laskára (csíkokra) vágva,
3-4 szem krumpli kockára vágva,
1-2 evőkanál olaj,
1 púpozott evőkanál liszt,
1-2 kisebb csoportos hagyma egészben,
3 gerezd fokhagyma,
1/2 erős zöldpaprika,
hajdina ízlés szerint, marokkal szórva,
3 evőkanál krumplipehely,
só, köménymag, színes bors, pirospaprika

Az olajon megfuttatjuk az evőkanál lisztet, majd egy evőkanál pirospaprikával egy teáskanál köménymaggal, sóval, tekerős színes borssal összekeverjük és bele rakjuk a felvágott és addig vízben tartott zöldségeket. Felforraljuk, majd beleszórunk egy marék hajdinát (vagy kettőt), először habot képez a tetején, majd az elfő. Amikor a  zöldségek, és a hajdina megpuhulnak behabarunk 3 evőkanál krumplipelyhet a leves forró levével, és belekeverjük egy rottyanást még kibírunk és készen is van, a csípős paprikát és a borsot a gyomorfájósok mellőzzék. Nagyon finom tél-végi gyógyleves, melegen fogyasztva, takonykór ellen nagyon hatásos és attól függően mennyire lesz sűrű a hajdinától válik gyomorbélelő finomsággá. Aki szereti kolbászkarikákat is tehet bele úgy még finomabb, csak akkor zsírosabb lesz a teteje, illetve ha nincs krumplipehely akkor lehet az elején a rántás lisztmennyiségével kompenzálni és nem 1 kanál liszttel kezdeni a főzést.
Én ezt a változatot nem olajjal, kókuszzsírral kezdtem, ami állítólag egészséges.


Csak úgy beszóltam röviden

Csak néhány régi bloggertől megkérdezném a statisztika azt is számolja, hogy hányszor nézem meg saját magam? Vagy azt nem számolja, ha magamra kattintok, belépés nélkül, ennyire intelligens a google blogger.com? Mert egy kicsit megdöbbentő nekem a 200-on felüli szám ott alul........ ????? Most hajnali 2 óra van, és kipróbáltam benne vagyok a blogba kilépéssel tudom becsukni, háromszor kiXeltem magam, majd visszakattintottam, és hárommal nőtt a statisztika alul.
Könyörgöm árulja el valaki, hogy lehet ezt elkerülni, mert ezek szerint olan hüle vok, hogy azt sem tudom hogyan kell belépnem a saját blogomba.
Mondjuk még azt sem néztem, hogy a kommentelések valahol számolva vannak-é, vagy sem, mármint számolva vannak, csak a nevek mellett nincs szám, hogy hanyadik komment..... Beszélek itt magamban, egy kissé öreges szokásaim lettek.....

Szépjóéjszakát minden éjjeli bagolynak aki szakdolgozatvédésre készül és épp kinéz a fejéből valahol messze, de csak egy ujjnyira tőlem.....

Díjak

Hálás köszönettel veszem, kaptam egy ajándékszettet, sorsolás útján, ezt itt baloldalt, a la: Mónitól.
A szettet Kata varrta, s Móni háttere a minta rajta. Azt még nem tudom, hogyan kapom meg, majd lelevelezem……

 
Azontúl még más öröm (csak egy betű a különbség az "üröm"-től, ugye?) is ért, belépésemet megtisztelve kaptam rögtön kettő bloggerdíjat, ezeket itt baloldalt: Aranyalmától.
Első dolgomat megtettem tehát lájkoltam (ezt így kell mondani?) a bloggjuk hivatkozását, sőt arra is rájöttem csekély próbálkozás után, hogy éppen a reám vonatkozó oldalakat csöppentsem ide, remélem jól és ügyesen megoldottam…….. Katával még túl is teljesítettem, de hát ő volt a kreatív személy, aki megvarrta azt a gyönyörűséget.

Szívet melengető érzés hipp-hipp, meg hurrá, meg whaoooo!

Azonban addig addig settenkedtem, míg a legbénább módon a saját blogomba írt köszönő sorokat szépen egy kattintással eltüntettem. Egy egész estét eltöltöttem vele, még tegnap, majd bosszankodva lefeküdtem. Sajnos most már tanulnom kellene, ezért bocsánat de egy köszönőlevélbe applikállak benneteket, mármint Mónit és Aranyalmát. Remélem ezért nincs harag.
Lányok köszönöm, és ha lenne egy pulpitusom, most mögüle sorolnám jótevőim nevét a Hudini, vagy Mojszi névre hallgató dzsungáriai törpehörcsögömmel zárva a sort!!! A szabályra nem emlékszem, mármint a bloggerdíj továbbküldésnél a minimum bloggerszámra, de Aranyalma 7 személynek küldte, hát én is így teszek. Azt még kigondolom, hogyan értesítsem a díjazottakat, de talán megtámadom őket egy bejegyzéssel és belájkolom nekik magamat. Hú ez nagyon szép mondat volt.

Íme a HETEK:
Azok a bloggerinák (annyi bloggerinót nem ismerek, hogy közülük is válasszak, persze), akiknek a díjat küldöm indokokkal. Én nem rónék senkire kötelezettséget, aki úgy érzi, hogy elég díjat kapott, vagyis nem gondolja, hogy leszárad a hüvelykujja, vagy a hüvelykujjáról a köröm, ha nem küldi tovább (valahogy így fogalmazott Naomihenger) az nyugodtan hagyja ki. Én, mint első alkalommal díjazott, most úgy éreztem, hogy kell. Tehát a teljesség igénye nélkül, csak úgy hirtelenjében, mert mindenkit nem sorolhatok fel sajnos:

  1. Móninak, mert szeretni, és követni való, ahogy celebrálja az életüket --> Praktikák sok gyerekhez,
  2. Gabócának, mert, mert, mert, tehát azért mert vállalja önmagát, mert imádom a szarkazmusát, és mert most valamiért ritkábban blogol -->  Naomihenger,
  3. Limarának a sajtos hajtoványért, és a sok kelt tésztáért, amit kipróbáltam nála, no és Szabolcs videói amit feltett sem megvetendőek,
  4. Gesztenyének aki először üdvözölt az éteren keresztül, csetléseim, botlásaim nézve, és persze nem utolsósorban azért, mert csokifüggő vagyok -->  Bonbonmánia, és a másik blogján meg túl sok kekszet találtam --> Gesztenye,
  5. Emilinek, a szívet melengető naplóért, meg a három csemete kalandjaiért, és a világ legrosszabb tulajdonságáért amit érzek, ami az irigység… -->  Szabóemili,
  6. Annak, akit még nem is ismerek, de most ebben a pillanatban, ahogy sorolom a díjazottjaimat, tett meg ismerősévé, és nagyon tetszik a látvány ahova kattintottam --> Mézeskalács,
  7. Bardócz Évinek, mert szintén megosztja velünk a világ legcsodálatosabb szerepét --> Tündérmese, és azért mert nagyon szép munkái vannak -->  Évi műhelye. 

ÉS AKKOR AZ ÖNBONCOLÁS TITKOSÍTVA (Tudjátok a meséhez igazodva adok is meg nem is, jusson is, meg maradjon is magamból……)

A bloggerdíjjal járó kötelességem tehát az, hogy áruljak el 7 dolgot magamról. 7 = a misztikus szám: heten mint a gonoszok, a hét törpe, hét mesterlövész, hetedhét ország, hetedik érzék, hétmérföldes csizma, a hét napjai, hét szilvafa, hétfejű sárkány, hétfejű tündér, vagy ez már több, mint nyóc? Feltennék egy kérdést: biztosak vagytok benne, hogy nekem ezt meg kell tenni, nem féltek? Visszaolvastam, szörnyű…Ennyit beszélni a semmiről… Ah so:

  1. INTERNETFÜGGŐ? VAGY MÉGSEM
    Egy zimankós hideg estén tavaly január körül azon kaptam magam, hogy az egyik belvárosi kerület, kerületi újsága szólított meg egy kapualjból. Már a Metrón, mint tudatlan, bizonyos gasztrobloggerekről olvastam. Persze lelkes használója voltam addig is az internetnek, ha keresnem kellett valamit mindig megtaláltam….. valahogy. Így meg nem is kell keresni, idejön az információ magától, csak válogatni kell belőle. Ha jól emlékszem meg volt benne említve talán három gasztroblogg: Chili és vanília, Malackaraj, és Fűszer és lélek.  Én, mint vén fejjel iskolapadot koptató, és éjjelente az internet segítségével mindenféle tanulási segédeszközöket kereső rákaptam a főzős, majd rajtuk keresztül a kézimunkás, lakberendezős, élménybeszámolós blogokra. Ha elfáradok, és ki kell néznem a fejemből, nálatok próbálkozom. Azóta „külföldön is jártam” úgy, hogy ki sem tettem a lábamat otthonról, s már finn és spanyol oldalakat is fordítottam a googleval, főleg receptet, meg kötést. Attól függetlenül próbálkoztam, hogy időm az zéró főzni is, meg kötni is…… Úgy gondolom, még nem vagyok függő, miért? Mert el tudok szakadni, akár több napra is, de az, hogy bárhol, s bármikor el tudok érni bárkit, még ma is döbbenettel tölt el. Könyörgöm lőjetek le ez még csak az első mondat kellett volna, hogy legyen……..
  2. GRAFOMÁNIÁKUS, ÉS SZÓSZÁTYÁR
    M
    int látjátok tíz ujjal, s vakon zúdítom mondanivalóimat, néha grafomániákusnak is hívom magam, a gyorsaság ára, hogy néha ha rosszul kattintok, eltüntetek mindent, majd másnap felsülök amikor a gyerekeim közlik, hogy egy előregondolt vágólapra mentéssel, vagy egyéb kétismeretlenes egyenlettel megúsztam volna a dolgot. Ne gondoljátok, hogy szóban hallgatag vagyok, néha úgy kell bokánrúgni, hogy más is érvényesüljön, persze ez is társaság, s körülményfüggő.
  3. DOLGOZÓ, S TANULÓ NŐ:
    Dolgozom, s mellette intézem a család ügyeit, jelenleg alacsonyabb fokozaton, pedig nagyon szeretek főzni, a családommal lenni, művelődni, kirándulni, olvasni, zenét hallgatni, kézimunkázni. Az időhiányom oka, hogy jelenleg is tanulok, s ha a nap 48 órából állna akkor sem lenne elég, sajnos. Remélem meglesz az eredmény is, s hamarost kezembe lesz egy fekete borítású "papíros", (A PAPIROS, csak, hogy fetisizáljam egy kicsit) aminek borzasztóan fogok örülni, az azonban, hogy mire megyek vele, majd az idő vasfoga dönti el. Több lábon kell állni, ilyen a világ, számítani kell mindenre. Mindenesetre bár sokszor gondolok rá, hogy eldobom az összes jegyzetem, valahova a hátam mögé, ugyanakkor szeretem, mert tágul a látóköröm, és nagyon sokat profitáltam a tanulmányaimból
  4. KIKAPCSOLÓDÁS, A NEKEM VALÓ:
    Ha kirándulásról van szó én is bárkivel, bármikor, s bárhová csak ki a városból, s legyen valami magasabb hely ahová el kell jutni. Imádom a hegyeket, itthon nagyon sok helyen jártam már, nagyon szeretem Sopron környékét, a Balatont és környékét, a Bakonyt, az északi hegyvidéket, Mátra, Bakony, Zemplén, az Őrséget, s még sorolhatnám. Az etalon hegyvidék ahol jártam az Tirol, szóval oxigén minden mennyiségben.
  5. HÁROM POZITÍVUMOM (persze szerintem…..ez mindig szubjektív ugyebár):
    Szerintem…… igen magas a toleranciaszintem, (bár ha az ember hátán fát lehet vágni az nem is biztos, hogy olyan jó, …. neki) Ezen kívül empátiás készségem sem megvetendő, s úgy vélem megvan az a bizonyos hetedik érzék, no persze nem úgy, hogy rögtön vágom az ötöslottószámokat, sajnos nem így működik.
  6. HOGY MONDJAK EGY PÁR NEGATÍVUMOT IS:
    Empatikus készségemen csorbát ejt az, hogy nem szeretem amikor a szomszéd hölgy üvöltözik a gyerekeivel, és a hajléktalanoknak sem tudok állandóan zsebpénzt adni (mondjuk ez utóbbi megoldhatatlan, hiszen naponta találkozom többel is, van olyan aki évek óta ugyanott kéreget, er-go lehetetlenség……..) Szóval nagyon hátadzik a borsóm a tehetetlenség érzéstől. Ezentúl megmosolyogni való dolgaim, hogy úútálok vasalni, néha direkt nem is találom meg a vasalót, de sajnos utánam hozzák (Anya kellene ez a farmer, Nyuszika megint nincs hosszú ujjú pólóm…) Aztán összekapom magam, s éjszakába nyúlva kivasalom az összegyűlt kupacot. Ezen kívül utolért a „cavintontnekibetegség”, pedig csak egy kissé szétszórt vagyok, ha kezembe veszek egy tollat, azt mindig nálam kell keresni, elért a „hol a szemüvegem”, vagy a „kifordulok a konyhából, belépek a szobába, majd kérdőjellé válik a fejem, mit is akartam? ...na menjünk vissza gyorsan hátha eszembe jut!”, szóval vannak ilyen effektusaim.
  7. JÓ AZ ALVÓKÁM: vagyis mint a kirándulás, bárhol, bármikor le tudok menni alfába, akár reggel munkába menet a Metrón is, sőt még jobb hazafelé a Héven, egy párszor már túl is mentem a megállón.

Ígérem, legközelebb megpróbálom megfelezni magam, és abból még gyököt is vonok!

2011. március 2.

NEM TUDTAM ELALUDNI

Remélem meg fogom tanulni, hogyan is lépjek be a saját blogomba, nem hittem volna, hogy az ember saját önnön maga korlátja tud lenni.
Most ismerkedem a szerkesztéssel, annyi sok fület próbáltam ki eddig, nem is emlékszem melyik mit jelent.

Ez a bejegyzés szerkesztő oldal is elég érdekes, nekem egy kissé kopasznak tűnik, s a "Link:" mellé is gondolom mit lehetne biggyeszteni, bár akkor nem értem a fejlécen lévő másik "Link" jelet. Na mindegy, a mai este még elgondolkodom rajta, mert már túl vagyok az éjféli kongatáson, s lám ez is lehet egy függőség. Valamely barátibb hátteret is találni szeretnék, annak viszont nagyon örülök, hogy az ELTE Természettudományi Karának kertjében készült (nagyobbik gyermek általi) tavalyi cseresznyevirágzás fotót sikerült beszerkesztenem kicsinyítéssel, kivágással, aláírással. (Na ilyet sem írok többet, mert minden hónapban módosítottam a hátteremet, -utólagos bejegyzés 2012. március 19-én,-)

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, mennyire érzitek egyedül magatok a bejegyzések szerkesztése közben.

Egyelőre én úgy érzem levelezni fogok magammal, remélhetőleg ez a Titkos napló, ami a szó legszorosabb értelmében titkos azért tud örömet szerezni, ha másnak nem akkor nekem, saját magamnak, hogy önző énem is megmutassam.
Mindig úgy éreztem, túl sokat nem árulhatunk el magunkról, az egyfajta kivetkőzés, magamutogatás, önmagunk kifordítása, ami kikezdési felület, lehetőség másoknak.

Egy fajta odatartom az arcomat, üss meg feling, mely lehet jó és rossz értelmű is. Remélem bírni fogom a kritikákat is, s nem leszek túl szentimentális, vagy túl erősen szókimondó.
De a sok-sok fogalmazás, és írás amit eddig másoknál olvastam jelent annyit, hogy megismerhetővé válik az EMBER, aki gyengeségében is a legerősebb, s ezt értsétek szó szerint.
Szép álmokat mindenkinek!
Mariann voltam!

TONHALKRÉM HIDEG TÉLUTÓRA, HAGYMASALÁTÁVAL

Hozzávalók:
  • Tonhalkonzerv 1-2 db
  • lila hagyma (vagy medvehagyma, vagy póré),
  • egy egész citrom,
  • pirítós szeletek,
  • margarin (vagy vaj)

Végy a család nagyságától függően 1-2 tonhalkonzervet (én a Tunát szeretem, de nagyon), törd össze villával, az olaj is mehet bele, főleg, ha nem darabos a tonhal, hanem massza, alig olajjal. Ízesítésül belekevernék egy fej, vagy egy fél fej előkészített lila hagymát.

Előkészítés, vágd apró kockára, nyomj rá egy teljes citrom levet, és áztasd fél órát, elveszti vad izét, és könnyebben emészthető, nem beszélve a C vitaminbombáról.
 Majd az olajos, hagymás, citromos masszát kend fel finom házikenyérből készült pirítós kenyérre, melyet előtte elláttál az ízlésednek, és pénztárcádnak megfelelő vaj, vagy margarinkészítménnyel. Medvehagymaszezonban vagy csak hozzáadnám a la nature, jó sok szál medvehagymát. Nyami-nyami...... Vagy aprítva a lila hagyma helyet tenném bele, de akkor a citromot mellé adnám cikkezve, hogy utólag nyomják rá a kenyér tetejére. Hozzá a legfinomabb a haragos zöld, és erősen paprikaízű paprika, ami lehet erős is, aprónépnek meg irdja (a paprika ere, vagy ereje) nélkül, vagy kápiapaprikával, és koktélparadicsommal..... mhmmmmmmm......
A hagymáról már sikerült képet feltennem, ilyen szép rózsaszínűre szívja a citrom, s a leve is megszíneződik ekkor már ehető, még másnap is jó. Persze itt korántsem a tonhalhoz kevert állapotában van, akkor apró kockára kell vágni, ilyeténformában mint a képen látható rögtön ehető az állapota.

Ez meg itt alább a másnapi eredmény, a gyors reggeli, színes, tehát vitamindús, leellenőriztem, finom is, és elég gyors, és hagymaszagúnak meg hagymaszagú, de ezt vasárnap reggel megengedem magamnak!



Puszi!
És jó étvágyat!

2011. március 1.

BULOCSKI

A recept, ami nem biztos, hogy gyors:
6 zsemle,
25 dkg tehéntúró,
2 tojás
2 evőkanál gríz (vagy kevesebb),
egy citrom reszelt héja,
egy csomag vanillincukor,
2 evőkanál cukor,
aszalt gyümölcs ízlés szerint, javaslom a vörös-áfonyát, vagy az aranymazsolát


Elkészítés:
A zsemléket félbevágni és kivájni, majd megtölteni a kész masszával, amihez a hozzávalókat jól kikeverjük, természetesen a tojásfehérjét külön a sárgájától jól felvert habként beleforgatva, majd a gríz miatt állni hagyni (lehet előző este bekavarni), ha túl megszívta magát egy kis tejföllel hígítani. Fél zsemlékbe tölteni, és megsütni, a teteje legyen szép piros és terjengjen a citromos vaníliaillat a lakásban.
A vörös-áfonya miatt jó sok C vitamint jelent. Puszi! Jövök még egy sóssal is alább.

HIDEG TEJBEGRIZ

Hozzávalók:
1 bögre gríz
6 bögre tej
egy csipet só
1 cs. vaniliáspuding
2-3 ek. cukor
idénygyümölcs
szórásra cukrozott kakaó, fahéj


Elkészítés:
A grízt hatszoros mennyiségű tejjel megfőzöm. Egy bögre grízzel, a csipet sóval,  és két bögre hideg tejjel indítok. Folyamatos kevergetés mellett kell főzni, minden egyes felrotyogás után beleönteni a további bögre tejeket, s az utolsó bögre tejet egy egész vaniliáspudinggal, és 2-3 evőkanál cukorral kikeverve öntöm bele. Miután végig kavartam, lapos végű falapáttal, nem csomósodott, és nem lett se sűrű, se híg. (De lehet, hogy 6-szoros helyett 7-szeres tejmennyiséget is felvesz). Elkészítése nagyon gyors a gríz hamar felszívja a folyadékot.
Majd kis tálkákba sorjázom déli gyümölcskarikákkal. Egy sor vaníliás gríz, egy sor banán, egy sor vaníliás gríz, egy sor narancs, de mehet bele aszalt áfonya, aranymazsola, még ami jó található a kamrában, akár dió, mogyoró, megtörve, vagy ledarálva. Vagy piros gyümölcs idején málna, s eper, stb. A tetejére mindig gríz kerül. A kész grízt a gyümölcsökkel vagy elosztom annyi műanyag tányérba ahány jelentkezőt várok rá, vagy az egészet egy formaedényben készítem el. Mindenesetre mehet rá a cukros kakaó és a fahéj, majd vagy melegen, vagy langyosan, vagy uzsonnára elfogyasztja a jónép. A legjobb mikor másnapra elkészíted behűtöd, és egy jó kis kiránduláson csillogó napsütésben, ami már igazán ránk fér valahol a hegyekben elfogyasztod........


Itt a gyorsaság annyi, hogy akár előtte este is elkészítheted, és másnap otthon megspékelheted még tejszínhabbal is.
Whaoooo..... meg nyami-nyami.....

Bejelentkezem: itt vagyok

Ez egy saját blog!
Én örülök neki, mindig is szerettem volna egy olyan csapathoz tartozni, ahol jól érzem magam, csak győzzem pennával......
Önös érdekből nyitottam, hogy Móninál ( praktikaksokgyerekhez.blogspot.com ) nyerhessek....
Persze itt néminemű grafomán hajlamaimat is kiélhetem.
Gondolom mindenkinek megvan a saját önös érdeke.
Remélem túlélem. Mármint a blogolást, már csak annyira fohászkodom , hogy ne kövessek el semmilyen fenyítésre méltó cselekményt, olyat, amiket a blog elkészítése során elolvashattam.
Most azt hiszem elleszek egy kis ideig, amig ismerkedem a profilszerkesztéssel.Úgy vagyok vele, mint jégen a róka, egyet lépek előre, kettőt csúszok hátra. Kérlek benneteket szurkoljatok.
Én is szurkolok nektek!
Azt hiszem ennyi elég bevezetésül, eltűnök az éjszakában hátha megtalálom a módját a háttérszerkesztésnek.
S főleg annak fogok örülni, ha ezt a kis szösszenetet sikerül felmentenem a .....SAJÁT BLOGOMRA.....


Megpróbálkozom you toobe beillesztéssel, remélem az nem tilos. Ha meg igen, úgyis leszedik.
Szóval ez a kedvenc vágyam egyszer biztos elérem, mármint hogy lássam, ha nem is eredetiben:
http://www.youtube.com/watch?v=NMx8QFQtcOA,
Gabóca hívta fel rá a figyelmemet, azóta is nézegetem a youtube-on, a Mozartot játszó olasz srácot Micele Lacontenak hívják (hosszabban Michelangelo Laconte) szerintem szenzációs, pedig már játsszák egy ideje.


Azóta sajnos levették a színlapról, ideteszek még egy két linket mementóul, igazán kár, majd vadászok a családomra amíg le nem töltik valahonnét a dvd verzióját. (blogger javítása 2011. 06. 29-én)

Mozart Opera Rock - L'Assasymphonie --> http://youtu.be/tP6tQ7OEFlY

Mozart Opera Rock - Vivre a en crever --> http://youtu.be/1yNEohtQSW8

Ezt nagyon szeretem, kicsit teátrális színpadi halál:

Mozart l'Opéra Rock Live - Je dors sur des roses --> http://youtu.be/ezBaXuX17UI